Las lagrimas no son simples gotas de aqua, Vienen del alma,del dolor que siente tu alma y tu corazon.

Cuando tu amo se cansa de luchar cuando tu alma llora por dentro y hace un mar immenso. Que sale por su reflejo,por los ojos que son el espejo del alma.

Es díficil aquantar tanto dolor,tanta mentira,tanta deception,tantos suenos rotos,tantas ilusiones pisodeadas,aquel amor frustado,conocias perdidas,tanta injusticia y tantas heridas que duelen como una espada atravesando el corazon y duele tanto por dentro y por fuera.

Debes tener una sonrísa materializando la falsa alegría porque pocas cosas te hacen sonreír. Cuando tu alma esta aqotada

pero hay una luz que nunca se apaga porque sigue viva la esperanza!

A könnyek nem csupán vízcseppek. A lélekből fakadnak abból a fájdalomból,amit lelked szíved őriz,amikor a szereteted elfáradt a harcban,amikor lelked belülről sír és egy végtelen tengerbe folynak könnyeid,amelyek a szemeden át buggyanak ki,és ez a lélek tükre. Nehéz kibírni annyi fájdalmat,hazugságot,csalódást,szertefoszlott álmot,szerelmi csalódást,elveszett illuziót,igazságtalanságot,sérelmet amelyek ugy fájnak mint a karddal átdöfött szív és annyira fáj belül is mint kivul.Mosollyal kell kőbe vésni a hamis örömöt,mert kevés az a dolog mi mosolyra fakaszt,amikor a lelked kimerült,de van még egy fénysugár mely sose alszik ki és jelzi a remény mindig él!!

(KÖSY A FORDÍTÁSÉRT DORINÁNAK!)